Bűzlik a víz a vázában, a virág rég elrohadt.
Vetetlen ágy áll a szobában. Az élet valahol kinnmaradt.
Széttépett fényképek, összegyűrt lap,
Ez vagy, ez vagy, ez vagy.
Vaksi kezem tapogat körbe, a vállad után kutat.
A telefon meg, mintha ölne, az agyamba üvölt-ugat,
Beleharap a súlyos csöndbe: elhagysz. Csak ennyi.
Hallom hangodat.
Ezt a bluest az élet írta, nem én.
Ennyi maradt nekem.
Ez a banális blues az enyém.
Tudom, én tettem mindent tönkre, óh bár ne így lett volna!
Rossz vadembert hagytál el örökre. Te nem tehettél róla.
Minden reggel a nevedet nyögve ébredek fel,
A nevedet nyögve ébredek fel azóta.
Egyszerű férfi vagyok, nem több, akinek a sorsa te vagy.
Évek mennek, évek jönnek sorba. Várni nem, de remélni szabad.
Nem írsz, nem hívsz. Nem írsz, nem hívsz.
Nem tudom, hol vagy. Jól vagy? Hol vagy?
Ezt a bluest az élet írta, nem én.
Ennyi maradt nekem.
Ez a banális blues az enyém.
Banális Blues Lyrics performed by Hobo Blues Band are property and copyright of the authors, artists and labels. You should note that Banális Blues Lyrics performed by Hobo Blues Band is only provided for educational purposes only and if you like the song you should buy the CD